[one_full last=”yes” spacing=”yes” center_content=”no” hide_on_mobile=”no” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” hover_type=”none” link=”” border_position=”all” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” margin_top=”” margin_bottom=”” animation_type=”” animation_direction=”” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” class=”” id=””][fusion_text]
RITKA PILLANATOK
Egy TED-videó témája volt nemrég, hogy miért fontosak az Amerikai Egyesült Államok népének, – de minden más népnek is – a saját közös ünnepeik, saját dalaik, saját himnuszuk.
Az előadó szerint akik együtt énekelnek, azok „egy húron pendülnek”. Ha ez rendszeresen történik, a közös frekvencia, a közös cselekvés, a közös érzelmek is egyre jobban összekovácsolják a közösséget.
Szüleimmel sokáig a Dembinszky utcában laktunk, egészen közel a Városligethez. Gyermekként nagyon élveztem a május elsejei felvonulások hangulatát: a fényes napsütést, a színes léggömböket, zászlókat, a hangszórókból harsogó indulókat. Az ablakunkból órák hosszat figyeltem a felvonulásra gyülekezőket, majd a Liget felé hömpölygő tömeget.
Hasonlóan felemelő érzés volt 2000.augusztus 20-án –immár férjemmel és három gyermekünkkel – az államiságunk 1000 éves évfordulóját tűzijátékkal ünneplők közé tartozni.
Pár héttel ezelőtt a magyar csapat foci EB-n nyújtott szép teljesítményének köszönhetően az egész országnak rendkívüli élményben volt része. Két hétig örömmámor, lelkesedés és egyetértés uralkodott.
Jelenleg egy pest-környéki faluban lakom. Itt az emberek többet tudnak egymásról, mint egy nagyvárosban. Ez a történet is ezért jutott el hozzám.
Tóni bá és Feri bá évtizedek óta egy utcában laknak. Mindenki tudja, hogy általában ellentétes véleményük van a világ dolgairól, ezért lehetőleg kerülik egymás társaságát. Politikai szempontból is más oldalon állnak.Ha valahol valami nem jól sül el, mindjárt a másik felet hibáztatják.
A foci EB idején a két szomszéd ugyanabban a közeli kocsmában sörözve szurkolt a magyar csapatnak. A kocsmárosnő tanúja volt, amint a magyar gólok ismétlése alatt Tóni bá és Feri bá egyre közelebb húzták a széket a képernyőhöz, majd észre sem vették, hogy egymás mellé kerültek, a záró füttyszónál pedig egymás nyakába borulva ünnepeltek. Azóta van közös témájuk: Ronaldo viselt dolgai.
Akár sportrajongó, akár nem, mindenkinek el kell ismernie,hogy több ilyen „ritka pillanat”, sőt egyre több lehetőség kellene, amely összehozza a jobboldalit és a baloldalit, az autóst és a gyalogost, az öreget és a fiatalt.
Reméljük, a most kezdődő riói olympia is ilyen lesz.
szöveg: Színszivárvány.hu
fotó:ujszo.com
[/fusion_text][/one_full][one_full last=”yes” spacing=”yes” center_content=”no” hide_on_mobile=”no” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” hover_type=”none” link=”” border_position=”all” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” margin_top=”” margin_bottom=”” animation_type=”” animation_direction=”” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” class=”” id=””][sharing tagline=”Ha neked is tetszett, oszd meg! ” tagline_color=”” title=”” link=”” description=”” pinterest_image=”” icons_boxed=”” icons_boxed_radius=”4px” color_type=”” box_colors=”” icon_colors=”” tooltip_placement=”” backgroundcolor=”” class=”” id=””][/sharing][/one_full]
Leave A Comment